A jak a tülkösszarvúak családjába tartozik, külsőre bölényre, vagy hajas szarvasmarhára hasonlít. Őshazája Tibet, de elterjedt a Himalája, Tádzsikisztán, Afganisztán, Kirgizisztán. Mongólia, Kelet-Szibéria ás az Altaj területeire is.
[wp_ad_camp_1]
Mára már csak néhány ezer vadjak él szabadon, de házi rokona, a kisebb termetű házi jak elterjedt egész Közép-Ázsiában. Tartásuk népszerű, mert harmadannyi fűre van szükségük, mint a szarvasmarháknak. Teherhordásra használják amellett, hogy hasznosítják a húsát, gyapját, bőrét és tejét is. A jaktej sok aminosavat és vitamint tartalmaz, a tejből vajat készítenek, ami a jakvajtea egyik alapanyaga a fekete tea és a só mellett. A házi jakok száma gyarapszik, a vadjakot viszont a kihalás fenyegeti. Alapvető különbség a házi- és a vadjak között csak a méretükben van, a háziasított állatok sokkal alacsonyabbak, mint a vadon élő állatok. Tibetben a hím példányt jagnak nevezik, a nőstény álltot pedig brinek. a vadjak latin nevének jelentése: „hörgő ökör, a házi jak nevének jelentése: „néma ökör”.
A vadjak hatalmas állat, a kifejlett bika elérheti az egy tonnát, marmagassága a két métert. Két hegyes, felfelé és kifelé nővő szarvának csúcsa között majdnem egy méter a távolság. A tehén jóval kisebb termetű, mint a bika, testtömege 350 kilogramm körül mozog, szarva is arányosan kisebb. Az állat nem bőg, mint a szarvasmarhák, hanem röfög, mint a sertések. Hosszú szőrű farka a lóéhoz hasonló. A vadjak élőhelye 3000-5000 méteres tengerszint feletti magasságon van, kitűnően alkalmazkodik a gyakran mostoha körülményekhez: télen akár -40 Celsius fokos hideget is elviseli. A vérében található hemoglobin sajátos szerkezete valószínűleg elősegíti az állat életben maradását a nagy magasságokon és a ritka levegőn is. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió sebezhető kategóriába sorolta a vadjakot, mivel élőhelye csökkent, az utóbbi tíz évben a teljes állomány legalább 20%-kal csökkent.