Senki sem születik kiemelkedő tehetségnek. Az idő mondja meg idővel személyünkről, mivé válik… Batu kán is úgy kezdte, hogy gyerek volt. Barangoljunk most egyet a művészet szépségének csodálatos tornácán s eme írásom végén remélem az olvasó ezen ösvény, dzsungel, katakombák zegzugos útvesztőin általam kellemesen nyer bepillantást, miben is rejlik az alkotás varázsa és hogyan formálódhat véglegessé költők s írók tolla, pennája által.
[wp_ad_camp_1]
Sorokat írni nehéz dolog. Az élet sem egy könnyebb feladat. Megtalálni a rímek és az alliterációk közötti összhangot, különös odafigyelést igényel. Van, hogy csend igényeltetik eme tevékenységhez, de előfordul, hogy csak megfelelő ritmusos vagy nyugtató relaxáló dallam kell hozzá.
Ahogy a művész tolla alatt kerekednek a strófák és átnézi művét, van hogy még el is gondolkodik: Vajon módosításra szorul-e még szerzeménye? Próza legyen? Vers vagy novella? Utólag is eldöntheti a poéta. Próza verset (ha kedve tartja), szintén írhat. Mivel annál egyszerűbb nincsen.
A leghálátlanabb feladat viszont szerintem a keresztrímes vers létrehozása. S amit még igencsak képesség próbálónak tartok, az egy szerelmes vers, illetve ünnepi gondolatok papírra vetése. Aki kezdő kis pulyka ebben, semmiképpen se olyat írjon, ahol az író – költő kevert műfajút ír.
Szárnypróbálgatásait kezdje egy egyszerű élménybeszámolóval vagy tájleíró szerzeménnyel s csak utána merészkedjen komolyabb kompetenciát igénylő vizekre. Addig állítsa le a vízi motort s ne is evezzen semerre, csak hagyja hogy vigye magával az ár… Merüljön el magában és pár percre lazuljon el, az ihlet meg fog jönni! Azért a Duna híd lábánál ne csak az evezőt használja, hanem a vízi motort is indítsa be. Ezt az igencsak szúrós szövegű mondatomat kiegészíteném komoly mondanivalóval. Bármi adhat ihletet egy művésznek. Lehet pont az, ahogyan elhajókázik egy folyóhíd alatt, vagy betelepszik a balatoni viadukt alá, a lista végtelen.
Jómagam keresztrímeket olvasva mindig eltűnődöm, mennyi munka is fekszik egy-egy ilyen alkotásban.. Sok esetben egy-egy mű létrejöttét a véletlen ihleti.
Éppen ezért olyan csodálatos, ha ért valaki a tündérek nyelvén. És senki se csüggedjen, ha nem akad meg próza, keresztrím vagy regény a tolla hegyén… Sokféleképpen lehet haladni az Élet mezsgyéjén…
Az én esetemben mialatt eme gondolataimat írtam, gyönyörű orgona dallamok másztak a fülembe egy előadás alatt és nem akartam hinni magamnak sem, ahogy mozgott ujjam s csak írta-írta a sorokat. Utólag formáltam véglegessé.
Első szerzeményemet rögtönözve írtam újévi köszöntőnek. Akkor még fogalmam se volt róla, hogy mennyire sokrétű műfajok léteznek. Később alakult csak ki bennem ez tudatossá.
A költészet szárnyaló, csodálatos és elbűvölően sokoldalú kikapcsolódási lehetőség.
A betűből szó lesz. Az mondatokká kerekedik. E mondatok révén mondanivaló születik. Ezek pedig sorokba, strófákba rendeződnek. Az író dönti el, határozza meg, milyen stílust képvisel műve s milyen szerkezetű legyen. Ez ugyanígy érvényes a szóhasználatra is.
A cím értéket ad minden idők bármely műalkotásának, belőlük pedig előadások nyerhetik el szép, tartalmas közlendőjüket bármikor, hogy fenn maradva az utókornak… utat mutassanak velük a jövő nemzedékek számára a költészet örök palettáján…
Olvasó pedig mindig lesz erre vevő közönségként, hogy megcsodálhassák a szavak játékát…
Remélem élvezetes, maradandó élményben részesült soraim láttán. A kapu mindenki előtt nyitva áll. A Tolnai toll forgatóktól is csodálatos darabokat olvashat a műkedvelő.
Nincs két egyforma költő. Végezetül pedig nincs más hátra, minthogy találjon rá minden művész lélek a saját módszereire, saját stílusára. Kattanjanak a tollak!