Hazánkban mindannyian ismerik Petőfi Sándor nevét és munkásságát. Petőfi Sándor (Kiskőrös, 1821. január 1. – Fehéregyháza, 1849. július 31.) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb lakja is egyben.
[wp_ad_camp_1]
Fiatal kora ellenére nagyon tehetséges volt, aki rövid élete alatt közel ezer verset írt magyarul. Ezek közül körülbelül nyolcszázötven maradt ránk és az ismertebb verseit több különböző nyelvre is lefordították. Tizennyolc éves korában hagyta abba a tanulás és úgy döntött, hogy színész lesz. Ekkor kezdett el verseket írni. Pestre költözött, ahol 1846-tól barátaival egy irodalmi társaságot szervezett. Nagyon fiatal volt és az egész országban ismerték. Mint azt ahogy mindannyian tudjuk, ő volt a “márciusi ifjak” egyik vezetője és részt vett az 1848. március 15-i forradalomban, melynek a szimbólumává vált. Ezek után részt vett a szabadságharc küzdelmeiben is.
A magyar történészek szerint, életét is áldozta a magyar szabadságért, hiszen 1848. július 31-én elesett a segesvári csatát követő fejvesztett menekülés közben, a honvédeket üldöző kozák ulánusok által elkövetett mészárlásban. Eltűnésének körülménye még mai napig nem tisztázódott. Petőfi a magyar romantika kiteljesítője, és koráig még addig ismeretlen témákat honosított meg a magyar költészetben. Nála jelent meg először a családi líra, szerelmi költeményeiben a hitvesi, házastársi szerelem ábrázolása, tájköltészetében pedig a “puszta”, a magyar Alföld méltó rajza. Verseiben ő írt először a világszabadságról és általa teljesen új hang szólalt meg a magyar irodalomban. Sok olyan költeménye van, amely minden magyar számára ismert. Legismertebb költeménye a híres Nemzeti dal, amely még máig az 1848. március 15-i forradalom jelképe.