Sokan nem tudják mit jelent az öngondoskodás kifejezés. Akik tudják, közülük sokan nem engedhetik meg maguknak. Magyarországon a 90-es évek közepéig csak állami, úgynevezett felosztó-kirovó nyugdíjrendszer működött.
[wp_ad_camp_1]
Ezen rendszer lényege, hogy az éppen most munkaképes dolgozóktól levont járulékokból fizetik ki a jelenlegi nyugdíjasok ellátását. Ennek a rendszernek az az előnye, hogy a nyugdíjak mértéke nem függ az aktuális tőkepiaci helyzettől. Ez egészen jól működött addig, amíg a fiatalkorúak száma növekedést mutatott. Azonban ma ez a rendszer válságba került. Megfigyelhető ugyanis a lakosság elöregedése, a várható élettartam növekedése, vagyis az egyre kevesebb aktív dolgozó befizetéseiből kell kifizetni az egyre több nyugdíjas korú ellátását. Erre a problémára az alábbi megoldások léteznek:
- növelik a dolgozóktól levont járulékot
- emelik a nyugdíjkorhatárt
- csökkentik a nyugdíj mértékét
Jelenleg annak, aki csak az állami nyugdíjrendszerben van, bruttó bérének 9,5%-át kell befizetnie tb-járulékként a közös kasszába.
Csak nagyon kevés fiatal, és középkorú dolgozót foglalkoztat a kérdés, hogy mi lesz 20-30 év múlva, mikor nyugdíjas lesz. Ezeket a kérdéseket mindenkinek fel kellene tennie magában, és nem csak a nyugdíj előtt álló pár évben, hanem már egészen fiatalon, pályakezdőként is, még ha a probléma távolinak is tűnik. Ha 10 éven át egy bizonyos összeget havonta félreteszünk (ezt az összeget mindig növeljük az infláció mértékével), és befektetjük, akkor pont annyi megtakarításunk gyűlik össze nyugdíjas korunkra, mintha ugyanazt a havi összeget 32 éven át tennénk félre. ( 8%-os éves hozamot, 3%-os inflációt feltételezve.)
Olyan világot élünk, amikor mindenkinek meg kell tanulnia az öngondoskodás kifejezést!