Az okapi egy afrikai állat, a zsiráf legközelebbi rokona, amely rejtőzködő, erdei életmódot folytat. Az okapi az egyik legkésőbb felfedezett nagy testű afrikai vad, amelynek életmódja és csontozata is sokban hasonlít a harmadidőszakban élő zsiráfősökéhez. Erről az állatról először Henry Morton Stanley hallott a helyi törzsektől amikor a Belga Kongóbeli Ituri esőerdőt fedezte fel.
[wp_ad_camp_1]
Akkoriban Stanley tévesen „atti” nevet adott az állatnak. Az okapi csakis a Kongói Demokratikus Köztársaság területén fordul elő, és főként az 500-1000 méteres tengerszint feletti magasságot szereti. Ezek az állatok magányosak, sőt inkább rejtőzködőek. Saját birtokaik határait vizelettel jelölik ki, vagy úgy, hogy nyakukat időnként a fákhoz dörzsölik. Nem kifejezetten kerülik egymás társaságát, sőt előfordul, hogy együtt étkeznek, viszont sosem alakulnak ki nagyobb csapat okapik. Az okapik nappal táplálkoznak gumókkal, hajtásokkal és levelekkel. Az állat hosszú fekete nyelvével ügyesen, néhány pillanat alatt megragadja a táplálékot.
A faj 2013 óta veszélyeztetett, a faj populációjának csökkenését az erdőirtások okozzák, de mivel vadásznak rájuk, ez is károkat okoz. A világon körülbelül 10.000 okapi él, társas életük pedig leginkább a párzásra való előkészületekből, illetve magából a párzásból áll. A kis okapicsikók 14-30 kilogrammosak amikor megszületnek, és akár fél órával a születésük után már képesek járni, és születésük utáni napjaikban inkább csak az anyjukat követik. Teljesen kifejlett méretüket 3 éves korukra érik el, és fogságban élhetnek akár 30 évig is. A nőstény okapik ivaréretté körülbelül másfél évesen válnak, a hímek pedig két évesen. Az állat tehát a gerinchúros, elevenszülő, méhlepényes, kérődző párosujjú patások csoportjába tartozik.