A Queenslander építészet egy olyan otthoni háztípusra utal, amely az 1800-as évek közepén az ausztráliai Queenslandből származott. Az Ausztráliában másutt fellelhető stílusok eredetileg lokalizált szubtrópusi adaptációi, a helyi fa és a különböző építészeti jellemzők közös használata egyedivé és felismerhetővé teszi őket.
[wp_ad_camp_1]
Az első Queenslander-házak 1850-ben épültek, és ma is Ausztrália egyik legkiemelkedőbb regionális építészeti típusaként vannak számontartva. John Freeland tudós egykor úgy jellemezte a Queenslander otthonokat, hogy „a legerősebb regionális identitással rendelkeznek az őshonos őslakos stílus megalkotásában”. A Queenslander otthonok regionális típusúak, amelyeket a párás, szubtrópusi Queensland éghajlatra adott válaszként fejlesztettek ki, nem pedig egyedi építészeti stílusra. Ehelyett a Queenslander otthonok olyan trópusi stílusok iterációk voltak, amelyeket másutt építettek. A Queenslander-nek tekintett otthonok az idők folyamán úgy alakultak, hogy magukban foglalták a viktoriánus, a gyarmati, a föderációs, az asgrovi, a művészeti és a kézműves foglalkozásokat, a háborúk közötti bungalókat, valamint néhány példát a második világháború után.
A stílusra jellemzők, mint például a helyi faépítés és a hullámlemez-tetők, a Queensland-ház azonosítójává váltak, de ezek kezdetben praktikus, nem pedig stílusbeli választások voltak. Az 1800-as évek közepén a fűrészmalmok növekedése könnyen hozzáférhetővé tette a faanyagot, és könnyű minősége megkönnyítette a munkavégzést. A fémtetők robusztusabbak voltak, mint a cseréptetők, így alkalmasabbak a párás, szubtrópusi éghajlatra. A Queenslander-házak másik kiemelkedő jellemzője, hogy a brit gyarmati stílusú verandák védelmet nyújtanak a nap és az eső ellen, segítik a légáramlást, és lehetőséget nyújtanak beltéri/kültéri életre. A queenslanderi otthonok a második világháború után kezdtek kiesni, mivel a háború utáni újjáépítés olcsóbb lakásépítést követelt.