A Bristoli Egyetem tudósainak új kutatása elmagyarázza, hogy a környezeti változások által vezérelt evolúció „stop-start” mintája megmagyarázhatja, hogy a krokodilok miért változtak ilyen keveset a dinoszauruszok kora óta.
[wp_ad_camp_1]
A krokodilok ma nagyon hasonlítanak a mintegy 200 millió évvel ezelőtti jura időszakban élőkre. Ma is nagyon kevés faj él – mindössze 25. Más állatok, például a gyíkok és a madarak sok ezer faj sokféleségét érték el ugyanabban az időben vagy kevesebb idő alatt. Az őskor olyan krokodiltípust is látott, amelyet ma nem látunk, beleértve az óriásokat, mint a dinoszauruszok. A Nature Communications Biology folyóiratban közzétett új kutatásban a tudósok elmagyarázzák, hogy a krokodilok hogyan követik az evolúció mintázatát, amelyet „pontozott egyensúlynak” neveznek. Fejlődésük sebessége általában lassú, de időnként gyorsabban fejlődnek, mert megváltozott a környezet. Ez az új kutatás különösen azt sugallja, hogy evolúciójuk felgyorsul, ha melegebb az éghajlat, és hogy testméretük növekszik.
Dr. Max Stockdale, a Bristoli Egyetem Földrajztudományi Iskolájának vezető szerzője elmondta: „Elemzésünk gépi tanulási algoritmust használt az evolúció sebességének becsléséhez. Az evolúciós sebesség az a változás mértéke, amely egy adott idő alatt megtörtént, és amelyet úgy dolgozhatunk ki, hogy összehasonlítjuk a kövületekből származó méréseket és figyelembe vesszük, hogy hány évesek. „Vizsgálatunkhoz megmértük a testméretet, ami azért fontos, mert kölcsönhatásba lép azzal, hogy az állatok milyen gyorsan nőnek, mennyi táplálékra van szükségük, mekkora a populációjuk és milyen valószínűséggel pusztulnak ki.” Az eredmények azt mutatják, hogy a krokodilok korlátozott sokfélesége és az evolúció látszólagos hiánya a lassú evolúciós sebesség eredménye. Úgy tűnik, hogy a krokodilok olyan testtervhez jutottak, amely elég hatékony és sokoldalú volt ahhoz, hogy a túléléshez ne kelljen változtatniuk.