Napjainkban nagyon sok gyerek úgy nő fel, hogy nem olvasnak nekik mesét, hanem inkább azt várják, hogy a televízióból tanulják meg azokat a dolgokat, amelyeket a meseolvasás folyamán sajátíthatnának el. Nagyon sok esetben a meseolvasás nem az okítás, hanem a lazítás céljából fontos. Azonban ebben az esetben is célszerű inkább ezt alkalmazni ahelyett, hogy letennénk a gyereket a számítógép, vagy a televízió elé, több okból is.
A meseolvasás ugyanis úgy képes fejleszteni a gyerek képzelő erejét, hogy közben nincs előtte egy kép, hanem azt magának kell maga elé képzelnie a hallott szöveg alapján. Ez a dolog nagyonis fejleszti a gyerekeket, és jó hatással van a képzelőerejükre. Ennek következtében pedig képesek sokszínűen látni a világot, nem csak úgy, ahol azt az esetleges mese megjelenítené előttük. Fontos mindezeket szem előtt tartani, és lehetőleg olyan mesét választani felolvasásra, amely ezeknek a készségeknek a fejlesztésére összpontosul, de mindemellett természetesen még élvezhető is. Ezen kívül, azért is sokkal jobb, mint a televízió, vagy a rajzfilmek nézetése, mert nyugtatólag hat a gyerekekre. A képernyők okozta sugárzás pedig sokkal károsabb, és természetesen ezt a gyerekek is megérzik.
A másik nagyon fontos dolog, hogy a mai rajzfilmek sokszor egyáltalán nem fejlesztik a gyerekek képességeit, sőt, olyannyira „butának” mondhatók, hogy egyenesen agressziót is szülnek a nézőkben, és sok esetben rosszra tanítják őket. Természetesen itt azt is meg kell jegyezni, hogy ezek a dolgok nem kizárólagos jellegűek, és nagyon sok olyan olvasott mese is létezik, amely az előbbi tulajdonságokkal operál, és nagyon sok televíziós mese, amely élvezhető, és egyben tanító jellegű is. A legjobb, hogyha mindkettőt megtapasztalja a gyerek, azonban a legjobb akkor is a meseolvasás mellett dönteni inkább.