A táplálkozási zavarok sorában az anorexia mellett a bulimia a leginkább ismert betegség. Noha az említett két betegség számos ponton egyezést mutat, mégis két külön táplálkozási zavarként kell tárgyalnunk.
[wp_ad_camp_1]
A legfőbb különbség az anorexia és a bulimia között, hogy a bulimiás betegre időnként falási rohamok törnek, aminek következtében óriási mennyiségű táplálékot képes magához venni. A falást követően természetesen önvád és megbánás következik, ami szorongásos állapotban fejeződik ki.
Mivel a beteget bűntudat gyötri az elfogyasztott nagy mennyiségű kalória miatt, ezért a legtöbb esetben hánytatással próbál szabadulni tőle. Így nem csak a kalóriáktól, hanem a szorongástól is megszabadul. A betegség előrehaladtával a bulimiás beteg egyre kevésbé képes elfogadni önmagát, egyre csúnyábbnak látja magát a tükörben és egyre kevésbé érzi magát vonzónak.
A bulimia felismerése nehezebb, ugyanis nem jár feltétlenül kóros soványsággal. A hánytatás során feljutó gyomorsav viszont jelentős károkat okoz a nyelőcsőben és az alsó fogsoron. A betegség diagnosztizálásában segítenek még a személyiségzavar tünetek, valamint az impulzuskontroll zavarok felismerése és azonosítása.
A bulimia előfordulhat az úgynevezett túlevéses zavar formájában is, amikor a beteg rendszeresen óriási mennyiségű élelmiszert vesz magához, de azokat nem hányja ki. Ez időszakos betegségnek tekinthető. Mivel a bevitt kalóriamennyiség esetenként rendkívül nagy, így gyakran túlsúly jelenhet meg.
Sajnos a bulimiás beteg komoly problémákkal kell szembenézzen; a közvetlen környezete, illetve az orvosi segítség jelenthez számára kapaszkodót. A táplálkozási zavarokra jellemző tünetek sajnos ellehetetlenítik a normális életre való képességét és ez a tünet minden tekintetben rányomja a bélyegét a beteg személyiségére.