Régóta tartotta magát az a tévhit, hogy az agyunknak csak 10%-át használjuk. Tévesen ezt az elméletet Albert Einsteinnek tulajdonították, de akárki is fogalmazta meg, nagyot tévedett. Ma már biztosan tudható, hogy az emberi agy nagy része nem kihasználatlan, hanem nagyon is aktív szereplője életünknek.
[wp_ad_camp_1]
Hogy agyunknak nagy része inaktív, számos önfejlesztő könyv írójának és természetesen Hollywoodnak is nagyon jól jött. Rengeteg film alapját adta a gondolat, hogy ha valóban teljes kapacitással működne, az agy milyen csodás, akár természetfeletti dolgokra volna képes.
Az elmélet akkor kezdett romba dőlni, amikor a kutatók felfigyeltek egy nagyon egyszerű tényre. Ha az agy bármely része megsérül, súlyos károkat okozhat a személyiség, a beszéd, a mozgás és számos más képesség tekintetében. Már pedig, ha valóban nem használnánk a 90%-át, az agysérülések csak a legritkábban okoznának maradandó károsodásokat.
A kutatók arra is rájöttek, hogy még az alvás során is agyunk valamennyi része mutat legalább minimális aktivitást. A vizsgálatok során nem találtak egyetlen olyan területet sem az agyban, ami ne töltött volna be valamilyen lényeges funkciót és működött volna ennek megfelelően.
A tévedés talán abból is eredhetett, hogy a 20. század elején egy kutatás során megállapították, hogy az agynak csupán 10%-át alkotják neuronok. Ez önmagában igaz is. Azonban a későbbi vizsgálatok fényt derítettek rá, hogy az agy többi részén olyan gliasejtek találhatók, melyek a neuronok szabályozásában számtalan módon részt vesznek.