Tasmania egyik ikonikus és nagy vitákat kiváltó állata az erszényes farkas. Ez az állat Tasmania őshonos kistestű ragadozója volt, ám a sziget gyarmatosításakor betelepített haszonállatok megtizedeléséért halálra ítélték. Az állat elvileg kihalt.
[wp_ad_camp_1]
A 19. század végén, 20. század elején az erszényes farkasra vérdíjat tűztek ki. Minden egyes elejtett példányért jutalom járt. Az elvetemült „népirtás” oka az volt, hogy a bevitt haszonállatok közül sokszor lakmározott az említett erszényes, így kártékonynak számított. Az átlagember sokszor nem számol tettei következményével, nem lát tovább az orránál és képtelen hosszú távon, globálisan gondolkodni. Ez lett a veszte ennek az egyedi és különleges állatfajnak is. Feltételezett utolsó példánya egy állatkertben töltötte élete végnapjait. Halálával több, mint valószínű, hogy kipusztult a faj.
Vannak olyan feltételezések és állítólagos észlelések, melyek alapján sokan esélyt látnak az erszényes farkas létezésére. 1937-ben expedíciót indítottak Tasmania háborítatlan vidékeire, hogy kiderítsék, maradt-e még a kiírtott állatból. Azóta több ízben álltak neki a felkutatásnak, de csak kétes és megkérdőjelezhető eredmények láttak napvilágot. Az erszényes ragadozó létezésére gondolják bizonyítéknak az 1957-ben talált báránytetemet, melyen a sérülések erszényes farkas támadásra utaltak. Ugyanebben az évben helikopterről készítettek egy fotót, melyen egy olyan állat szerepel, ami az erszényes farkasra hasonlít. 1961-ben erszényes farkastól származó vért és szörcsomókat találtak. A szőr és a vér egy olyan állattól származott, melyet két halász ejtett el, akik állítják, hogy erszényes farkast találtak. Hasonló leleteket sikerült még találni, de egyértelmű bizonyíték azóta sem került elő.