A kinofóbia vagy a kutyáktól való félelem rendkívül gyakori specifikus fóbia. Bár a kígyó- és pókfóbiák még elterjedtebbek, az átlagember sokkal nagyobb valószínűséggel találkozik kutyákkal a mindennapi életében. A kutyák fóbiája pusztító lehet, korlátozza a kapcsolatot a kutyatulajdonos barátokkal és rokonokkal, és korlátozza a szokásos tevékenységeket.
A legtöbb állatfóbiához hasonlóan a kutyáktól való félelmet is leggyakrabban a kutyával kapcsolatos negatív tapasztalatok okozzák, különösen gyermekkorban. A gyerekek és a kutyák is természetüknél fogva kíváncsiak, és előfordulhat, hogy önre ugrott egy túlzottan izgatott kiskutya, vagy morgott egy nagytestű őrkutya, amikor közeledett a kerítéshez. A negatív élménynek nem feltétlenül kellett közvetlenül önre hatnia. Sok szülő figyelmezteti a gyerekeket, hogy idegen kutyákhoz közelednek. A gyermek termékeny képzelőereje a kutyák viselkedésének hiányos vagy akár téves megértésével kombinálva a kutyákkal szembeni teljes fóbiához vezethet. Ha egy barátot vagy rokont megtámadt egy kutya, vagy ha egy szülő egészségtelen félelmet táplált, megnő a kinofóbia kialakulásának kockázata.
Mint minden fóbia, a kutyáktól való félelem is drámai mértékben változhat személyenként. Lehet, hogy csak a nagy fajtáktól tarthat. Lehet, hogy kényelmetlenül érzi magát élő kutyák közelében, de tökéletesen megelégszik azzal, hogy fényképeken vagy tévéműsorokon nézze a kutyákat. Hasonlóképpen, a kinofóbia tünetei is változhatnak. Mivel a kutyák nagyon népszerűek házi kedvencként és kísérőként, elkerülni őket szinte lehetetlen. Előfordulhat, hogy korlátozza a kapcsolatot a kutyatulajdonosokkal, még a családi összejövetelek elkerüléséig is. Előfordulhat, hogy nem tud élvezni szabadtéri tevékenységeket, például sétát a parkban, nem tud túrázni vagy kempingezni, mivel sok szabadtéri rajongó hozza magával a kutyáját.