A bútorok esetében többségében dekor borításként határozzák meg a bevonatot, ami szinte mindig fóliás bevonatú faforgácslapot jelent. Csak az igényesebb gyártmányokon van kemény, laminált bevonó réteg. Bár ezek egy kopásállóbb felületet adnak, de a legmegtévesztőbb mintázat ellenére sem egyenrangúak a természetes faanyagból készült bútorokkal. A fa egyedi szépsége, tapintása nem téveszthető össze az utánzatokkal.
[wp_ad_camp_1]
A színvonalas, valóban igényes bútorkészítéshez az olyan laptermékek ajánlottak leginkább, amelyek feleslegessé teszik a válogatást, ragasztást és a különféle előkészítő munkákat. Az ilyen építőlapokból gyorsan lehet különféle bútordarabokat elkészíteni, ám azt tudni kell, hogy a nyers felületek utólagos kikészítést igényelnek. Az alapanyagként felhasznált tömör faanyagokat három rétegben ragasztják össze, így nem hajlamosak a vetemedésre és szilárdabbak lesznek. A beszerezhető falapok minden esetben már asztalos minőségűek, tehát azonnal munkába vehetőek.
A táblásított lapok esetében fenyőféléket és lombos fákat használnak. A fenyőtáblák többségében luc-, borovi-, és vörösfenyőből hossz toldott- és a nélküli lamellákból készülnek. Az északi fenyőanyagoknak rendkívül szép az erezetük, kiváló a szilárdságuk és megmunkálási tulajdonságaik. Az leginkább elterjedt fenyőfélék között a vörösfenyő a legtartósabb. A nemesebb lombos fák, mint a tölgy vagy a bükk választéka már sokkal bőségesebb. Ezek egytől-egyik igényesek és nagyon tartósak, bátran használhatóak bútorgyártásra.
A valódi fa hatását keltik a furnérozott faforgácslapok. Különféle lombos fa furnérral van borítva a felületük. Ezen anyagból készített szerkezeti egységek stabilitása kiváló, hátrányuk viszont, hogy a felületük munkaigényes felületkezelést követel meg. Szerencsére ma már rendelhető olyan furnérozott faforgácslap is, amely nem igényli a hosszadalmas munkafázist.