A török konyhára jellemző a változatosság és az erőteljes fűszerezés. A húsokat és zöldségféléket remekül tudják párosítani. Ételeik nem csak országon belül, de kívül is nagyon kedveltek. Az oszmán konyhára, legjobban a görög és közel-keleti konyha volt hatással, de keveredett benne az ősi, közép-ázsiai török hagyomány is.
[wp_ad_camp_1]
A török konyhaművészet nagyon ismert Európában, legjobban a kebab, ami a görög gyros török változata. Törökországba látogatva, az éttermekben leggyakrabban, ezzel az étellel találkozhatunk, mely marhából, borjúból, bárányból, vagy birkából készül. Válogathatunk a klasszikus, függőlegesen nyárson sülő és levagdosott (amit mi gyrosnak hívunk), vagy a saslikként, kis nyárson sült kebabok közül. Ezen kívül még fogyaszthatunk darált húsból, sokféleképp elkészített grillezett példányokat is, mint az Adana, de a padlizsánba töltött változatok is nagyon finomak.
Ha Törökországban járunk, próbáljuk ki a kebab több változatát is, melyek közül, már világszerte nagyon elterjedté vált a „Döner kebab”, mely az Iskender kebab alapján készül. A rétegesen nyársra húzott hússzeleteket, függőleges-elektromos nyárson, folyamatos grillezés mellett sütik, A húst forgácsszerűen levágják és öntettel párosítják. Az utcán pitában kínálják. Egyéb kebab változatok még az Adana, Urfa, Beyti, és a Sis, ami általában egy darált-sült hús. Érdekességként, fontos megjegyezni, hogy magyar kebab is van, ami a saslik és a rablóhús. De más országokban is találkozhatunk helyi kebabokkal, mint Bulgária, Románia, és a volt Jugoszlávia területe. A régi Jugoszlávia területén csevapnak (kiegészítője: hagyma, ajvár), Bulgáriában kabapcsenek, Romániában pedig miccsnek nevezik. Ez utóbbinál a húst kevés fűszerrel és szódabikarbónával készítik.