Amikor meghalljuk azt a kifejezést, hogy intarzia, leggyakrabban csodálatos mintázatú fabúrotok, asztalok jutnak eszünkbe. Bár a famegmunkálás egyik csodájának nevezhető, ez a technika nem kizárólag a bútorművességre jellemző. Alkalmazzák a textiliparban is, azonban ismert és kedvelt játék volt irodalmi nagyjaink, a Nyugat írói és költői körében is.
Az intarzia, mint famintás díszítési technika, leggyakrabban bútorokon, fából készült dísztárgyakon alkalmazott dekorálási módszer. Lényegében a fából készített tárgyat díszítik leginkább más színű faanyaggal, lapokkal, vagy akár gyöngyházzal, fémmel vagy elefántcsonttal. Az alap darab díszítése lehet egyszerű geometriai alakzat, de bonyolultabb minta is, akár egy családi címer. Azonban már lehetőség van padlóburkolat esetében is alkalmazni ezt a technikát. Választhatunk így intarzia-mintás parkettát is padlóburkolónak, ennek segítségével még szebbé tehetjük otthonunkat. Ez a látványos famintás díszítés különleges hangulatot teremt. A technikát művészek, festők és iparművészek is felfedezték.
A famegmunkálásnak ez a típusú formája napjainkban már nem csak a műbútorasztalosok körében népszerű. Bútortól elkülönülten, önálló alkotás formájában, az iparművészek készítenek intarzia-táblaképeket. Azonban ennek a módszernek van egy sajátossága. Nem lehet tökéletesen ugyanolyan két intarziás bútort vagy képet készíteni. Figyelembe kell venni ugyanis a faanyag sajátos tulajdonságait, mintázatát, jellegzetességét. Az intarziás alkotások esetében beszélhetünk képzőművészetről és iparművészetről. Ha táblaképet készít a mester, akkor az képzőművészetnek minősül, azonban ha bútort vagy dísztárgyat készítenek ezzel a technikával, az már az iparművészet kategóriájába sorolható.