Megoszlanak a vélemények, hogy korunk népbetegsége-e, vagy csak sokkal nagyobb figyelmet kap, mint évtizedekkel ezelőtt, ám az kétségtelen, hogy a pánikbetegség egyre több embert érint. Sokáig kutatták, hogy pontosan mi okozza ezt a rendkívül ijesztő tünetegyüttest, s a tudomány mai állása szerint külső – azaz környezeti – és belső – azaz agyi – okai is lehetnek.
Szerencsére ma már koránt sincsenek annyira elszigetelve az ebben szenvedők, mint pár évtizede, hisz egyre nagyobb nyilvánosságot kap és napjainkban már nem kell titkolni, vagy szégyellni ezt a problémát. Ráadásul a gyógyítás is hatalmas fejlődésen ment keresztül, a gyógyszerek mellett a kognitív viselkedésterápia rendkívül hatásos, és a legsúlyosabb esetekre is gyógyírt jelenthet, persze ehhez szükséges az érintett maximális együttműködése – és akarata -, no meg egy kiváló terapeuta. Létezik tehát segítség, amivel érdemes is élni. Sokkal érdekesebb kérdés azonban, hogy laikusként mit tehetünk, ha egy barátunk, vagy szerettünk szenved ettől. Hogyan reagáljunk jól, ha valakinek pánikrohama van a közvetlen környezetünkben?
Ez elsőre egy igen nehéz kérdés, hisz ahhoz, hogy segíteni tudjunk, meg kell értenünk egy ilyen roham természetét. Kívülállóként nagyon nem egyszerű beleképzelni magunkat a másik helyzetébe, hisz a pánikreakció – látszólag – szükségtelenül megy végbe, azaz a veszélyt nem tudjuk elhárítani, így csak támaszt nyújthatunk. Szerencsére ez sok esetben elégséges, hisz az érintett nagyon is tisztában van azzal, hogy ami kiváltja a pánikot, az valójában nem indokolja azt. Fontos, hogy ilyenkor megfelelő módon támogassuk az érintettet. Bár elsőre jó ötletnek tűnhet bagatellizálni a problémát – azaz például azt szajkózni, hogy nyugodjon meg, vagy, hogy minden rendben van – hisz ez nyilván nem segít, mert ezekkel ő is tisztában van. Két dolgot tehetünk, ami valóban hatásos. Az egyik, hogy biztatjuk és erősítjük – ám ezt sem erőszakosan – és amennyiben kér valamit az érintett, akkor azt teljesítjük. A másik, amivel próbálkozhatunk, az a figyelemelterelés. Sokszor ugyanis hatásos és gyors segítséget jelent, ha csak úgy – teljesen mindegy miről – elkezdünk beszélgetni, ennek hatására pedig egy kicsit el tud vonatkoztatni a rohamról az azt átélő ember.