A sárga zászlós írisz vadon élő növény Észak-Amerika vizes élőhelyein, kivéve a Sziklás-hegység államait. Nem őshonos, de könnyen honosítható. Sok amerikai kertész feladja a gondolatot, hogy sárga zászlós íriszt neveljen a házában, miután megtudja, hogy invazív.
Nemcsak vonzó virágokat hoz, hanem feltűnő, kard alakú levelei is vannak (1 1/8 hüvelyk szélesek), amelyek szép zöldesszürke színűek. A virágokat követő nagy maghüvelyek kiválóan alkalmasak száraz virágkötészeti használatra is. Előnyei túlmutatnak azon, hogy csodálatos színt kölcsönöz az udvarnak. Könnyen termeszthető, kevés karbantartást igényel és tódísznövényként is hasznos. Nagyra értékelik, mert képes a táj nedves részein élni, ahol sok más növény gyengén teljesít, ráadásul szarvasálló. Szerencsére vannak módok az invazív hajlamok ellensúlyozására, így biztonságosan beillesztheti tájtervébe. A kék zászlós írisz (Iris versicolor) nagyszerű alternatíva azoknak az amerikai kertészeknek, akik őshonos íriszt keresnek vízi kertben. Ugyanazokat a körülményeket kedveli, mint a sárga zászlós írisz, körülbelül három láb magasra nő, ibolya-kék színű, és Észak-Amerikában őshonos.
A sárga zászlós írisz Észak-Amerika egyes részein invazívnak számít, mivel gyors elterjedése lehetővé teszi számára, hogy felülmúlja az őshonos fajokat. Vegye figyelembe, hogy vannak más sárga íriszfajok is, amelyek nem invazívak. A sárga zászlós írisz gyorsan növekvő földalatti rizómákon és önmagvakon keresztül terjed. Ezt a rugalmasságot használja nagy kolóniák kialakítására megfelelő körülmények között. Ezért olyan invazív növény. A sárga zászlós írisz elültetése előtt kérdezze meg a helyi extenzív ügynököt, hogy megállapítsa, nem invazív-e az Ön területén. Ha nem hagyja figyelmen kívül, a sárga zászlós írisz gondozásában végzett munkája nagy része abból áll, hogy kihúzza azt olyan területekről, ahová nem tartozik.