Magától értetődik, hogy a vallásos énekeket (és a liturgián belül rendszeresen használt zeneműveket) minden héten gyakorolni kell, de az is előfordulhat, hogy nem mindig ez a helyzet. Most hasznos tippeket tudhat meg az orgonázáshoz.
[wp_ad_camp_1]
A vallásos énekek gyors tempójú orgonázása nem feltétlenül ad ezeknek életet. A valóságban az ilyen jellegű templomi énekek életét az adja, hogy olyan orgonista játssza azt, aki mélyen ismeri az alapjául szolgáló ritmust és továbbadja ezt az érzést a gyülekezetnek. Természetesen figyelembe kell venni az épület méretét és akusztikáját is stb., de ezek csak másodlagos szempontból fontosak. Szívből ajánljuk James Thurmond Note Grouping című könyvét mindenkinek, aki jobban meg akarja érteni, hogy a ritmusokat hogyan kell lejátszani az orgonán. Koncentráljon és tegyen erőfeszítéseket azért hogy megértse a kottát és a szöveget, valamint arra is, hogy a kettő ne csússzon el. Nem mindegy, hogy a szöveget alakítja a dallamhoz vagy a dallamot a szöveghez, erre is figyeljen mindig oda. Szinte mindig érdemes eljátszani orgonán az ének első sorát bevezetés céljából, egyszerűen csak azért, hogy a gyülekezetnek áttekintést adjunk a következő énekről, és ugyanabban tempóban játssza azt akkor is, amint elkezdenek az emberek énekelni. Ismét vegye ki a gyülekezet kitalálási munkáját.
Ha az éneket kivételesen jól tudják a hívek, akkor érdemes a refrénnel elkezdeni az éneket, hogy már az elején ismerjék fel. A valóságban egy templomi éneket elejétől a végéig kell énekelni az összes verssel, függetlenül attól, hogy az Atyának várakoznia kell-e vagy sem. A hang erőssége is nagyon fontos. Persze nem lehet csendben orgonálni egy egész gyülekezetnek, de csak azért, mert a kedvenc éneke következik nem kellene akkora hangerővel játszani, hogy a nagyothalló nénik is leessenek a karzatból a hangerő miatt. Tartsa be a szokásos hangerőt ahhoz, hogy valóban élvezetesek legyenek az énekek.