Mint az Apiaceae család számos tagja, amely édesköményt, kaprot és koriandert tartalmaz (a magok mind nagyon hasonlóak), a kömény sem kap sok szeretetet a modern szakácsoktól. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az édesköményhez, a kaporhoz, és a korianderhez hasonlóan az íze is csípős és jellegzetes, és nem sokat tehet annak elfedéséért.
[wp_ad_camp_1]
Kipróbálta már a fűszerek kóstolását úgy, ahogyan a bort is megkóstolja? Ez egy szórakoztató módja annak, hogy egy órát töltsön el, ha ízekkel szeretne kísérletezni, és sokkal több ízréteget is feltár egy fűszerben, mint amiről tudhatott. A legtöbben hajlamosak vagyunk arra, hogy a fűszert egyetlen ízűnek gondoljuk – azt mondjuk, hogy valaminek van „kardamomjegye” vagy „szegfűszeres íze”. De a fűszerek valóban önmagukban tartalmaznak ízrétegeket, amelyeket különböző összetevők párosításával lehet kihozni. A kömény egyszerre édes, csípős, pézsmas, sült és valaha olyan enyhén káposztás. Ha párosítja az Apiaceae család többi tagjával, előkerül édesebb, növényibb oldala. Óvatosan főzzünk néhány sárgarépát vajban, adjunk hozzá köményt, és gőzöljük meg, amíg kész. Minden amire szüksége van egy petrezselyemszórás egy egyszerű körethez, amely a kömény több erősségének is megfelel.
A csípősségét úgy is alkalmazhatja, hogy átvágja a zsíros húsdarabokat – különösen a bélszínt, és kömény ebben a tekintetben úgy működik, mint a kakukkfű rozmaringja, gazdagítja a hús ízét, miközben szembe állítja valamivel, ami frissítőbb, de édesebb, mint bármelyik gyógynövény, amit szeretek olyan otthonos klasszikusoknál, mint a kompótok és a zöldségekben gazdag levesek. Lehetséges, hogy a kömény elválaszthatatlanul a rozskenyérhez van kötve a kollektív tudatunkban, de valóban kenyérízű lehet néha. Érdemes kipróbálni a fűszert többféle ételben, hogy több ízt élvezhessen.