A szürke – és rengeteg tennivalóval teli – hétköznapok bizony észrevétlenül nyomják rá a bélyegüket az egész életünkre. Sokszor csak akkor döbbenünk rá, hogy valami nincs rendben, amikor hirtelen ránk szakad egy nagyobb adag szabadidő, mi pedig nem igazán tudunk mit kezdeni vele.
Noha elsőre talán nem tűnik olyan hatalmas problémának, bizony rendkívül nyomasztó érzés tud lenni, amikor elérkezik a pihenés időszaka, ám ahelyett, hogy élveznénk a kikapcsolódást, és a felszabadultság érzését, inkább a szorongás tölti ki a napunkat. Ennek legtöbbször pontosan ez a feszített tempójú életvitel az oka, amely napjainkban rengeteg embert érint. Hisz nem csak a munkában kell helytállni, de mellette oda kell figyelni a kapcsolatokra, hódolni kell a hobbinknak, képezni kell magunkat, elvégezni a házimunkákat, és még ezernyi feladatot kell ellátni, aminek az eredménye egy teljesen kitöltött élet, amiben egyáltalán nincs énidő. Ennek hatására viszont elnyomjuk magunkban a saját hangunkat, és az érzéseinket, amelyek aztán erőnek erejével törnek a felszínre, amint erre lehetőség van – például egy hosszabb nyári vakáció során.
Ilyenkor azt érezzük, hogy képtelenek vagyunk elengedni magunkat, nem tudunk kikapcsolódni, és sok esetben amiatt szorongunk, mert úgy gondoljuk, hogy nem töltjük el elég hasznosan az időt. Az agyunk annyira rááll arra, hogy a cél csak és kizárólag az lehet, hogy folyton valamilyen feladatot végzünk, hogy nem képes pihenő üzemmódba váltani, ez azonban rendkívül káros. Hogy ebből a csapdából menekülni tudjunk, ahhoz változtatásokra és önismeretre van szükség. El kell engedni a görcsös megfelelési kényszert, és a tökéletességre való törekvést. Hagyjunk időt magunkra, próbáljuk meg valóban megismerni a saját érzéseinket. A szorongás – főleg ilyen helyzetekben – ugyanis egy figyelmeztetés, hogy valami nagyon nincs rendben mentálisan. Ezt pedig csak ideig-óráig lehet elfedni azzal, hogy állandóan elfoglaljuk magunkat, hosszú távon mindenképpen következményei lesznek.