Az uborka termesztése több évezredes hagyományra tekint vissza, Magyarországon a fogyasztása mégis visszafogottnak mondható. Noha ma is az egyik legfontosabb konzervipari zöldségként tartjuk számon, a friss uborka fogyasztása hazánkban elmarad a nemzetközi átlagtól.
[wp_ad_camp_1]
Az uborka tápértéke egyáltalán nem nevezhető jelentősnek, vitamintartalma miatt viszont fontos élettani hatásokat tulajdoníthatunk neki. Ám nem csak a táplálkozásban, hanem a kozmetikai cikkek gyártásában is jelentős szerep hárul rá; fő hatóanyaga az antibiotikus hatású lizozim enzim, ami miatt az uborkakarikák gyakorta megjelennek a női szemeken…
Az uborka termesztése relatív egyszerű feladat, illetve kijelenthető, hogy a növény meghálálja a gondoskodást. A magas terméshozamhoz, illetve a növény megfelelő növekedéséhez jelentős mennyiségű fényre van szükség. Magyarországon a fényviszonyok a tavasztól őszig tartó időszakban ideálisak számára.
Az uborka hőigénye igen magas; hőmérsékleti optimuma 25±7 °C. Kifejezetten rosszul viseli a hideget, a 10 °C alatti hőmérséklet már nem csak leállítja a fejlődését, hanem a károsítja is a növényt. A tartós hideget nem tűri, ilyen esetben a levelei fonnyadni kezdenek.
Az uborka igényességének sarokköve a magas vízigény. A termése rendkívüli víztartalommal bír, emellett a levélzete kifejezetten vízpazarló. Ráadásul a gyökérzete csupán a talaj legfelső rétegeiben helyezkedik el, így az alsóbb rétegekből képtelen vizet felvenni.
Az uborka jelentős mennyiségű nitrogént követel magának, különösen a termésképzés során van szüksége nagy mennyiségre. Foszforból kevesebbet igényel, de ennek ellenére érzékeny a foszfor-hiányra. A káliumigénye jelentős. A különböző mikroelemeket az istállótrágyázott talaj biztosítja számára, így ezek biztosítása nem okoz gondot.