Közeledik a Miklós-nap, amelynek előestéjét, december 5-ét a gyerekek a világ szinte minden táján már türelmetlenül várják. Ekkor érkezik ugyanis a télapó, aki megajándékoz mindenkit érdeme szerint, így ezekben a napokban még a legvirgoncabb gyerekek is igazi kis angyalokként viselkednek, nehogy a Mikulás csak egy virgáccsal lepje meg őket. De honnan is ered a jóságos Mikulás legendája? Ki is volt valójában Szent Miklós, akinek eljövetele annyi boldog izgalommal tölti el a kicsiket évről évre?
[wp_ad_camp_1]
Miklós minden bizonnyal valamikor időszámításunk után 270 és 286 között született Kis-Ázsiában, az anatóliai Patarában egy igencsak tehetős család gyermekeként. Szüleit azonban igencsak fiatalon elveszítette. Az árván maradt Miklós ekkor a szüleitől örökölt jelentős vagyonnal nagybátyjához, a patarai érsekhez költözött. A kolostori élet nagyon megtetszett a fiatalembernek, éppen ezért úgy döntött, maga is a papi hivatást fogja választani. Egész életét azzal töltötte, hogy segítette és tanította a gyerekeket és a szegényeket. Népszerűségének köszönhetően papi karrierje is felfelé ívelt, hiszen megválasztották Anatólia fővárosban püspöknek és ezt a tisztséget 52 éven át viselte. Myra városának lakói annyira szerették a csupa szív, mindig segítőkész Miklóst, hogy nevét már életében is mindenki belefoglalta imáiba. Amikor a városban éhínség uralkodott, Miklós saját és az egyház vagyonát szétosztotta a szegények között, így halála után nem sokkal az egyház egy időre ki is tagadta őt engedetlensége miatt.
Nevéhez számos legenda és csoda fűződik, ilyen például a három szegény lány története, akik azon veszekedtek, melyikkőjük menjen el rabszolgának, hogy a másik kettő férjhez tudjon menni. Miklós, hogy segítsen rajtuk, három éven át egy-egy marék aranyat dobott be nekik az ablakon át, a lányok azonban nem tudták, honnan jön a segítség, és, mivel minden évben a téli hónapokban esett meg velük ez a „csoda”, ezért jótevőjüket elnevezték Télapónak.