Egy-egy nehéz nap reggelén az ember munkába menet álmosan tekint ki a busz – avagy villamos, netán autó – ablakán és hitetlenkedve nézi az útmunkásokat, építkezésen dolgozókat, hogy mégis hogy van erejük mindehhez nap, mint nap.
Aztán beérve a munkába, egyszer csak azon kapjuk magunkat a számítógép, vagy a papírrengeteg mögött ülve, hogy iszonyatosan fáradtnak érezzük magunkat. Majd leragad a szemünk és egyszerűen lehetetlennek tűnik, hogy még több órát kibírjunk valahogy. De mégis mitől érezzük ennyire elcsigázottnak magunkat, amikor semmi különösen megterhelő folyamatot nem végzünk? Akkor akik fizikai munkát végeznek egész nap – nem egyszer a forróságban, vagy épp a téli hidegben – akkor azok hogy csinálják, hogy bírják erővel? Nos, a válasz meglepően egyszerű, s bár több oka van, azok mindegyike teljesen logikus. Ilyen esetben a leggyakoribb ok az, hogy egész egyszerűen elfárad az agyunk. Tény, hogy a testünket nem terheljük le túlságosan, ám mentálisan igenis kifulladunk egy idő után, főleg, ha a tevékenységünk aránylag monoton – és emellett odafigyelést kíván -.
Ha pedig már a monotonitásnál járunk, akkor muszáj szót ejtenünk a lelkesedésről is. Ahhoz, hogy fókuszáltan tudjuk végezni a feladatunkat, ahhoz muszáj, hogy motiváltak legyünk. Munkában ennek a legegyszerűbb módja az, ha szeretjük csinálni, amit csinálunk. Azonban ha nincs meg a motiváció akkor a figyelmünk rendre elterelődik és szétdarabolódunk. Ez pedig rendkívül fárasztó, már csak azért is, mert ilyenkor bármi érdekesebbnek tűnik magánál a munkafolyamatnál, amivel haladnunk kellene. Ugyancsak sokszor áll a háttérben okként az is, ha feszültek vagyunk és akár magánéleti probléma, akár munkahelyi gond miatt stresszelünk. A stressz ugyanis folyamatosan készültségben tartja a teste – és az agyat -, ez pedig rengeteg energiába kerül. Végül pedig vannak olyan esetek, amikor nem is kell bűnbakot keresni, egész egyszerűen ugyanis azért vagyunk fáradtak, mert nem aludtuk ki magunkat rendesen. Ez ellen a legkönnyebb tenni, egyszerűen csak vegyük rá magunkat, hogy időben lefeküdjünk, és kellőképp kipihenjük magunkat a következő munkanapra.