Ahány ember, annyi hobbi – mondhatnánk. Ki ezt gyűjt, ki azt, ki ezt szeret, ki azt. Van, aki az élményeket gyűjti. Gyerekkori osztálytársam, Johanna hobbija a mozi és film. Azt hittük annak idején, hogy afféle hóbort ez nála, de mára bebizonyosodott, hogy nem az volt, ha lehet, még sokkal jobban szereti ma a filmeket, mint évtizedekkel ezelőtt.
[wp_ad_camp_1]
Ha az osztállyal moziba mentünk, az neki külön örömünnep volt, még ha csak egy akkoriban kötelező szovjet filmet is néztünk meg. Sokszor nem haza ment suli után, hanem moziba, sőt amikor kamaszodtunk olyan is volt, hogy lógott és iskola helyett beült moziba, akkoriban még voltak matinék.
Képtelenség neki olyan filmcímet mondani, amit nem látott, de legalábbis ne hallott volna róla. Ma a lakásában a hatalmas polcrendszer több ezernyi filmet őriz. De ez mind nem elég, a polcokon lévő filmekről pedánsan vezetett excell katalógus készül a polcra kerülést megelőzően. Benne a cím, szereplők, rendező, megjelenés éve, esetleges díja a filmnek, és egy osztályzat, ahogy ő minősíti a filmet.
Nem elégszik meg azzal, ha egy filmet DVD-n megnéz, rendszeres mozilátogató, azt mondja, a mozi miliőjére szüksége van, a mozi békét, nyugalmat, egyben örömet teremt benne, a mozi számára szentély. A különösen jó filmeket többször is megnézi. Rengeteg időt tölt a neten, és személyesen is a szaküzletekben DVD-k böngészésével. A kedvenceiből, vagy az számára kuriózum filmekből két példányt vesz, hogy ha az egyik tönkremenne, akkor még mindig maradjon egy DVD.
Természetesen a hobbijából adódóan ismer szinte minden filmet, színészt, rendezőt, komoly média és mozgókép ismerettel, páratlan tudással rendelkezik, egy filmes témában induló vetélkedőt teljes bizonyossággal megnyerne.