A környezethez való idomulás, az adaptálódás, vagyis a tanulás képessége genetikusan adott. A tanulás a pszichológiai tankönyvek szerint: „valamilyen megelőző idegrendszeri folyamat nyomot hagy az idegrendszerben, és ezzel megváltoztathatja az egyed viselkedését”.
[wp_ad_camp_1]
A tanulás és az emlékezés egymástól elválaszthatatlan folyamatok, amelyek kölcsönösen hatnak egymásra. A tanulás egész életen át tartó folyamat, mivel a változó környezet állandó adaptációt igényel. A tanulás elemi formái a habituáció, a szenzitizáció és az imprinting. A habitáció a tanulás legegyszerűbb formája. Ha az alanyt valamilyen inger éri, akkor az új inger irányába fordul, felfigyel rá. Egy bizonyos idő elteltével az inger ismerőssé válik, az ismétlődő ingerekhez való hozzászokás következtében csökken az alany válaszkészsége az adott ingerre, majd figyelmen kívül is hagyja azokat. A habituáció során az alany megtanulja, hogy melyek azok az ingerek, amelyekre már nem kell reagálnia, és különbséget tud tenni az új és a már ismerős ingerek között. Például nem veszünk tudomást a falióra ketyegéséről, mert a habitációs folyamat miatt ismerőssé vált, és hozzászoktunk.
Az imprinting korai bevésődést jelent, olyan öröklött magatartásforma, amely leginkább a szárnyasoknál figyelhető meg. Az imprinting lényege, hogy a tojásból kikelve a szárnyasok az általuk először megpillantott élőlényt fogják követni, vele fognak erős, életre szóló kötődést kialakítani. Az időszak, amíg az imprinting kiváltható, a szárnyasoknál körülbelül 48 óra. Feltételezések szerint a korai anya-gyermek kapcsolat kialakulásában is az imprintinghez hasonló folyamat játszhat szerepet. A szenzitizáció az elemi tanulás olyan formája, amikor az alany olyan gyenge ingerre adott válaszreakcióját erősítjük fel, amelyet fenyegető, vagy fájdalmas inger követ. Például megtanuljuk, hogy hevesebben reagáljunk egy készülék által kiadott hanghatásra, ha az a készülék elromlása követi.