A sóska nevét mindeni ismeri, de a növényt annál kevesebben. A legtöbb európai országban őshonosnak számít, a fogyasztása mégsem terjedt el olyan szinten, mint amit az élettani hatásai indokolnának.
[wp_ad_camp_1]
A vitaminokban szegény téli időszak után gyakorlatilag a sóska jelenti az első vitaminbombát. Amikor már teljesen kiürültek a vitaminkészleteink, akkor a sóska segítségével olyan mennyiségű természetes C-vitaminhoz juttathatjuk a szervezetünket, amivel egycsapásra pótolni tudjuk a szükségleteinket. A C-vitamin tartalma mellett jelentős mennyiségben tartalmaz különböző ásványi sókat, valamint vasat, kalciumot és foszfort is.
Olyan szinten mellőztük az étrendünkből ezt a növényt, hogy a szakirodalom alig tesz említést a termesztéséről. Ez igazán érdekes, hiszen más ritkán termesztett növények esetében is megtalálhatók az alapvető ajánlások, a sóska pedig még ebből a sorból is kimarad. Nincs más lehetőségünk, mint a legrövidebb szakmai ajánlásokra hagyatkoznunk.
A hőigényét tekintve nem túl igényes növény, nem igényli a meleget. Tipikus európai növénynek tekinthető, amely jól érzi magát a hűvösebb kontinentális éghajlati körülmények között is. Jól túri a hideget, egész hideg földben is csíraképes, de a fejlődési optimuma 20 fok körül alakul. A fényigénye sem különösen magas. A borongós tájakon is jól megél, de fák alá nem érdemes ültetni. A vízigénye viszont kifejezetten magas, a levélzöldségek között mindenképpen. Sőt, a levegő magas páratartalmát is szereti és meghálálja. Leginkább a levelei méretén láthatjuk, hogy megfelelő páratartalmat élvezhetett-e; ha nem áll rendelkezésére ez a feltétel, a levelek nem fejlődnek optimálisan. Az alapvető tápanyagok közül elsősorban nitrogénre van szüksége, a foszfort kevésbé hasznosítja.