A paellat manapság már mindenki ismeri, és nagyon sokan kóstolták is már, mégis kevesen tudnak viszont az eredetéről. Albuferában, Valenciában sikerült úgy összekeverni a sáfrányt a rizsföldekkel és helyi alapanyagokkal, hogy az eredmény mára már a spanyol konyha egyik ikonikus fogásává vált. A nevét a paella a serpenyőről kapta, amelyben megsütik, eredetileg szabad ég alatt.
[wp_ad_camp_1]
A paella szó eredetéről viszont kétféle mítosz is kering: az egyik szerint a legelső paellát a XV-XVI. században rizsföldeken dolgozó munkások készítették el olyan hozzávalók hozzáadásával, amelyek éppen a kezükbe került, például csirkehús, csiga, friss zöldségek, rizs stb. Ehhez hozzáadták a sáfrányt, és innen ered az étel sárga színe. Olíva olajon megpirították a húsokat a rizzsel, valamint a sáfránnyal a narancsfák ágaiból rakott tűzön, és így még ízletesebb lett. Az első írásos recept még a XVIII. századból származik, ebben az időszakban az étel neve még „valenciai rizs” volt. Ekkor kezdett el terjedni, és az óta is egyre híresebb és kedveltebb lesz. Több ország elkészítette a saját paella receptjét is, és a leghíresebb változatok a tenger gyümölcseivel készült paella, valamint a vegetáriánus paella.
Manapság a valenciai szakácsok már visszatértek az eredeti recepthez, így ma már csak azt nevezzük valenciai paellának, amelyben az eredeti hozzávalók találhatóak. Ha valaki viszont Spanyolországba látogat, akármelyiket megkóstolhatja a karfiolostól egészen a padlizsános paelláig. A spanyol otthonokban a paella inkább az ünnepekkor és nagyobb családi összejövetelekkor készítendő, mivel hosszúak az előkészületei így nem lehet egy sima vacsorai menü. Ennek ellenére nem kell félni az elkészítésétől, a hozzávalók bárhol beszerezhetőek, és ha rászánja magát az ember, egy igazán ízletes spanyol fogással várhatja haza családját vagy barátait.