Helyes kezelés esetén a koriander egzotikus ízek gazdagsága és kaméleonszerű anyagot jelent, amely szorosan kapcsolódik a „fűszereshez”, úgy mint a vanília az „édeshez”.
[wp_ad_camp_1]
Bár nem tudjuk, hogy a koriander honnan származott először (Észak-Afrika a legvalószínűbb jelölt), kulináris felhasználása valószínűleg a bibliai időkre nyúlik vissza. Az Exodus könyve például a mannát a koriander színének írja le. Manapság a koriander mindent beindított, a barbecue szósztól a curryporokon át a titkos desszert hozzávalókig. Ez több, mint egy egyszerű fűszer, nélkülözhetetlen a fűszervadász mesterségéhez. A koriander sokoldalúsága személyiségének két kulcsjellemzőjéből fakad. Az első a sokoldalú ízprofil. A koriandert nehéz meghatározni egy receptben, mert íze sokféle lehet. Érzéki pézsma egy kis citrusos csengéssel van ellátva. Van benne egy nyers földi illat, amelyet a vaj és a kakukkfű jegyei civilizálnak.
A koriander elkészítésének hatása nagyban befolyásolja a végső ízét is, és azt is, hogy milyen más ízekhez passzol. Egészben hagyva a koriander ugyanolyan virágos, mint a kardamom – íze tele citrusokkal és curry-vel, könnyű és édes (a magokat is szórakoztató ropogtatni). Őrölve a magok pörkölt, diós aromái kerülnek előtérbe, bár mindez a kedves citrus rovására megy. Hasonlóképpen, a koriander íze tovább mélyül, míg főz, de egyedisége háttérbe szorul. A „nyers” koriander, amelyet talán rövid ideig megpirítanak, mielőtt az ételhez adnák, mint utolsó simítás, sokkal inkább megőrzi könnyedségét. Attól függően, hogy tetszik-e a koriander, előnyben részesítheti az egyik módszert a többivel szemben. De töltsön öt percet a magok pirításával és őrlésével: meglepetés lehet, hogy mennyire más ízű a fűszer. A koriander elég barátságos ahhoz, hogy a legtöbb ízzel passzoljon a konyhájában, de van néhány kedvence. Ízességet kölcsönöz a chili tüzének például. Földes íze tökéletes mindenféle hüvelyesekkel, különösen a lencsével.