A gyíkok igen nagy számban élnek bolygónkon, körülbelül 3760 fajtájuk ismert. Gyakorlatilag bárhol megfelelőek számukra az életfeltételek, kivéve a sarkvidékeken. Méretük is igen változatos, a legnagyobb gyík a komodói varánusz, mely akár három méterre is megnőhet.
[wp_ad_camp_1]
A Karib-tenger térségében él 16 millimétere gyík is, mely egyúttal a Fölt legkisebb hüllőjeként számon tartott. Hazánkban mindössze hét gyíkfajjal találkozni, melyek előszeretettel választják élőhelyükként az erdőket, mezőket, hegyes tájakat, de néha az alföldi kertekben is megfordul egy-egy.
Kifejezetten európai gyíkfaj a zöld gyík, amely megnőhet negyven centiméterre is. Az erőteljes fejhez és lábakhoz elvékonyodó farok társul. A zöld pikkelytakaróhoz egyszínű kékes, vagy sárgásfehér hasi területek tartoznak. Megfigyelhető, hogy nászidőszakban színük élénkebbé válik.
A gyíkok főként nappal aktívak. Hajnalban szeretnek sütkérezni, a délutáni meleg órákat pedig az árnyékban meghúzódva vészelik át. Több búvóhellyel is rendelkeznek, melyeket élőhelyük körzetében rendszeresen használnak. Főként rovarokkal, pókokkal táplálkoznak, de nem vetik meg a rágcsálók újszülött csemetéit sem, sőt, akár fiatal gyíkokat is felfalnak. A májusi szaporodási időszakban gyakran harcolnak egymással a hímek, melyekről a testükön levő nyílt sebek tanúskodnak még sokáig. A nőstények tojást raknak, és általában 5-15 tojásból augusztusban kelnek ki a kicsik. Különlegességük, hogy ha fogságba esnek valamilyen ragadozó által, akkor saját farok csigolyáikat képesek egyetlen izom megfeszítésével eltörni. A cél ezzel nem más, mint az, hogy amíg a ragadozó a farokvégre figyel, mely legtöbbször intenzíven rángatózik, addig megszökhet a gyík. Érdemes tudni, hogy hazánkban minden hüllő, így a gyíkok is védett állatoknak minősülnek.