India északi és középső részét átmenetileg a Gupta-dinasztia egyesítette. A Gupta-korszakot a hagyomány „aranykorként” tartja számon. Valóban, ez alatt a két évszázad alatt születtek a hindu építő- és szobrászművészet legkiemelkedőbb alkotásai, ehhez a korszakhoz fűződik a tízes számrendszer kidolgozása és elterjedése, és ekkor ért el fejlett színvonalat a vaskohászat.
[wp_ad_camp_1]
A Kr. e. VI. és a Kr. u. VI. század közötti több mint ezeréves időszakban alakultak ki és váltak uralkodóvá az indiai hindu kultúra máig fennmaradó jellegzetes vonásai.
A Gupta-dinasztiát és vele az indiai birodalmat a hun betörések gyengítették meg, majd számolták fel. A hunokat a VI-X. században türk és mongol eredetű hódítók követték, akik – a hunokhoz hasonlóan – főleg az északnyugati területeken telepedtek le, asszimilálódtak a hindu társadalomba, és csoportjaik katonai kasztokká szerveződtek (kshatriya). A Gupta-korszak végén, majd azt követően megfigyelhető a buddhizmus térvesztésének folyamata. Ennek fő magyarázata valószínűleg a buddhizmus indiai jellegzetességéből fakadt, nevezetesen abból, hogy a később megtérített országoktól eltérően Indiában a buddhizmus sohasem különült el szervezetileg és ideológiailag az ősi hinduizmustól.
A buddhista lakosság mindig is igénybe vette a bráhminok szolgáltatásait, és általában nem tekintette a buddhista gyakorlatot a hinduizmussal ellentétben állónak. Mindez megkönnyítette a hinduista „ellenreformáció” ügyét, amelynek fő képviselői a privilégiumaikat erősíteni akaró bráhminok voltak. A hinduista ellentámadás győzelmének konkrét okai nem ismertek, minden bizonnyal sok tényező együttés hatásáról van szó. A IX. században a déli Tamil haduból a Savkara által megreformált hinduizmus feltartóztathatatlanul terjed észak felé. Még a Gupta Birodalom létrejötte előtt megkezdődött (Kr. e. I. évszázadtól) az indiai gyarmafosftás.
Indiaiak keltek át a tengereken Burmába, a Maláj-(étszigetre, Jávára, Borneóra, Indokínába és Ceylonba. Az így együttesen indiai kulturális befolyás alá került területet a történészek „nagy Indiának” nevezik. Ez a „nagy India”számos jelentős országot foglalt magába. Az indiai szerzők szerint az indiai vallás, kultúra, jog és az állam átformálta e hatalmas területeken elő népek életét. Magasabb eszmei színvonalat és ízlést terjesztett a művészet és az irodalom révén. Ennek a muszlini hódítók vetnek véget, akik az időszak végére elárasztották az egész területe és egy rohamos gyorsasággal terjedő új vallás – az iszlám – hatása alá vonták az itt éló népeket. A hindu királyságoknak vége szakadt. De az indiai kultúra egyes maradványai, táncok és legendák mais élnek e népek körében.