A Fujitsu Siemens a csökkenő árbevétel és a profitráták, a szükségképpen növelendő K+F kiadások mellett költségtakarékosságra kényszerült a 2000-es évek elején. Ennek legközpontibb kérdéskörébe a komolyabb létszámleépítések tartoztak. 2001 augusztus 21.-én 16400 fős létszámleépítést jelentett be a vállalat. Ezt október 24.-én még újabb 5400 fővel toldotta meg.
[wp_ad_camp_1]
A leépítések a japán kultúrának megfelelően csak nagyon kis mértékben érintették a hazai működést. Kétharmad részben a külföldi munkaerőre irányultak a létszámleépítések. Így angliai ICL és amerikai DMR leányvállalatánál 900 főt bocsátottak el azonnali intézkedésként. Kilátásba helyezték, hogy a tartósan pangó kereslet miatt teljesen kivonulnak az észak-amerikai chipgyártásból. Sajnálatos módon a létszámleépítések azonban nem oldották meg a problémát, és az elhúzódó recesszió 2002 októberében még további 9000 munkahely megszüntetését követelte a vállalattól.
A Fujitsu Siemens vállalat mindvégig próbálkozott az elbocsátásokat külföldön véghezvinni megóvva a helyi japán munkaerőt, illetve idő előtti nyugdíjazásokat eszközölni. A kellemetlen valóságot tehát a lehető legjobban megpróbálta leplezni, illetve humánusabbá tenni. Elsősorban az olcsó kínai munkaerővel dolgozó kínai elektronikai gyárak keltette verseny okozta a vállalat nehézségeit, így a Fujitsu Siemens számára a leszorított árak miatt nem érte meg bizonyos termékek előállítás.