A kultúrák nemzedékről nemzedékre történő átterjesztése az embereken kívül csak néhány faj esetében fordul elő. A csimpánzok egyike ezeknek a fajoknak, és a kulturális és szerszámhasználati viselkedés nagy változatosságot mutat.
[wp_ad_camp_1]
Noha ezt a viselkedést néhány hosszú távú kutatási helyszínen jól dokumentálták, a csimpánzok valódi kulturális repertoárja a népesség körében még mindig nehezen megérthető. Ugyanúgy, mint az emberi etikettben, nem minden a hatékonyságról van szó, hanem inkább arról, hogy megfeleljen annak, amit a csoport többi része csinál. Emberekben ez megfigyelhető Ázsia különböző pálcikahasználataiban. „Például Thaiföldön és Japánban a pálcika nemcsak másképp van formázva, hanem a tartásuk módja is különbözik, és ez nagyon emlékeztet arra, amit itt a csimpánzokkal látunk. A kameruni La Belgique-ban a csimpánzok kinyitva tartják a pálcika szálait, hogy egy kefét hozzanak létre, majd pihentetik a termittel bevont botot a csuklójukon, amíg esznek. Másrészt, egy másik helyen Kamerunban, a Korup nevű csimpánzok egyáltalán nem készítenek kefét a pálcikából, és szájukkal rázzák meg a behelyezett botot”- magyarázza Christophe Boesch. Az emberekben a kulturális eltéréseket több száz különböző populációban dokumentálták, ami magyarázat arra, hogy a csimpánztenyészet miért tűnik ilyen korlátozottnak az összehasonlításban.
„Amit a csimpánzokról korábban tudtunk, legfeljebb 15 közösségből származik” – jegyzi meg Hjalmar Kuehl társszerző. „A PanAf-en keresztül még sok más közösséget tudtunk tanulmányozni, és ezzel többet tudhatunk meg a csimpánzok sokszínűségének és kultúrájának gazdagságáról, és be tudjuk mutatni, hogy még sok más vár felfedezésre odakint.” A PanAf-tól gyűjtött videók és egyéb adatok további elemzése folyamatban van. „A termeszek halászata és a vad csimpánzok egyéb kulturális viselkedése első kézből megfigyelhető, ha megnézzük a Chimp & See polgári tudományos platformot.” – mondja Mimi Arandjelovic társszerző.