Manapság rengeteg államilag elismert vallás létezik a világon, és ezek közül, valamint rengeteg olyan is, amelyet „szektaként” emlegetnek. Ennek fontos, hogy ne csak a pejoratív értelmét tekintsük, mert a szekta valójában csak egy valamilyen nagyobb vallásból leszakadt kisebb vallást jelöl.
[wp_ad_camp_1]
A buddhizmus és az ehhez hasonló világvallások a Föld szinte bármely részén elismertnek számítanak, így bárki gyakorolhatja őket. Erre lehetőséget ad továbbá az is, hogy a hívők olyan imaházakat, templomokat, vagy kisebb közösségeket hoztak létre, ahová bárkit befogadnak, aki gyakorolni szeretné a hitét. A buddhizmus azonban nem tartozik a „tipikus” vallások közé, olyan értelemben, hogy nem az istenekre fekteti a fő hangsúlyt (legalábbis a legtöbb ágazatára ez jellemző). Helyette a megvilágosodás fogalma kerül a középpontba, és igazából ez az a bizonyos állapot, amelyet a hívők igyekeznek megvalósítani – már ha lehet így fogalmazni. Ezt a folyamatot a négy alapigazsággal fektetik le, amely közül az első a buddhista gondolkodás alapjának számít, innen indul ki minden. Páli nyelvből lefordítva valahogy így hangzik: a lét szenvedés. De vajon hogy kell értelmeznünk ezt a kijelentést? Valóban, szó szerinti szenvedést és kellemetlenséget jelent a földi életünk?
Mivel a földi életünk alatt arra kell törekednünk, hogy megszüntessük a szenvedést (legalábbis a buddhista tanok – dharmák – szerint), és így megvilágosodjunk, hogy aztán a nirvanaba jussunk, szinte abszurdnak tűnhet, hogy egyesek negatív vallásként emlegetik a buddhizmust. Ez azonban mégis megtörténik, hiszen az alapértelmezés szerint a földi lét szenvedéssel teli. Viszont semmiképpen nem szabad elfelejtenünk, hogy ez csakis az idilli állapotokhoz viszonyítva minősül szenvedésnek. Az élet élvezésének a pozitivitását a buddhista tanok nem tagadják!